Dr. Bodó Imrére emlékezünk

A magyar állattenyésztés legnagyobbjai közé tartozó tudóst, gyakorlati szakembert, sziporkázó szellemiségű, különleges intellektuelt veszítettünk el 2023. december 18-án. Elhunyt Bodó Imre. Tanítványok ezrei, tenyésztők százai, hazai és külföldi kollégák sokasága gyászolja és adózik emléke előtt.

Budapesten, 1932. november 5.-én született. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1956-ban szerzett kitüntetéses mezőgazdaság mérnöki oklevelet. A Mezőhegyesi Ménesben volt gyakornok, ahol még mindig ragyogó állattenyésztést láthatott és az állattenyésztés, az állattenyésztő iránti tisztelet megkérdőjelezhetetlen volt. 

Mindig büszke volt arra, hogy a Hortobágyi Állami Gazdaságba kerülve főállattenyésztőként 4000 szarvasmarha, 7500 juh, 800 ló (benne a nóniusz törzsménes), 600 tenyészkoca, és több milliós létszámú baromfi (tyúk, gyöngytyúk, kacsa, lúd) tenyésztése/termelése tartozott irányítása alá. Arra is büszke volt, hogy gyermekei itt, különleges élményt nyújtó helyen élték gyermekkorukat. Egyetemi doktori címet még itt, a magyar szürke marha tenyésztésének kérdéseiből írott disszertációval szerzett 1967-ben. Aztán a hét gyermek középiskolai oktatásának megoldása érdekében 16 év után elhagyta Hortobágyot és a Herceghalmi Állattenyésztési Kutató Intézetbe került. Tudományos téren épp oly otthonosan mozgott, mint a gyakorlati állattenyésztésben.

Horn Artúr korának ugyancsak kiemelkedő alakja 1974-ben az Állatorvostudományi Egyetem Állattenyésztéstani Tanszékére hívta, ahol előbb adjunktus, majd docens, 1984-től tanszékvezető egyetemi tanár lett. A versenylótenyésztés populációgenetikai kérdéseivel foglalkozó értekezésének megvédésével a mezőgazdasági tudomány kandidátusa tudományos fokozatot ítélték oda neki.

Angol, francia, német nyelvtudása lehetővé tette, sőt egyenesen kínálta, a nemzetközi tudományos életbe való bekapcsolódását. Szellemisége, szerénysége, kitűnő kapcsolatteremtő képessége, nem utolsó sorban valamennyi állatfaj esetében kiemelkedő szakmai tudása kedvelt, elfogadott, foglalkoztatott és nélkülözhetetlen emberré tette az állattenyésztés különböző nemzetközi szervezeteiben.
Tudományos érdeklődése a különböző háziállatfajták nemesítési kérdésein felül elsősorban a genetikai sokféleség leírása és védelme területén nyilvánult meg. 1982-1992-ig, megszűntéig tagja volt a FAO Expert Panel for Conservation of Animal Genetic Resources szervezetnek, amely világszinten foglalkozott a veszélyeztetett háziállatfajták megmentésével.
1990-ben felkérték a negyedik alkalmazott genetikai világkongresszus génforrásokkal, genetikai tartalékokkal kapcsolatos vitaülésének megszervezésére és vezető előadásának megtartására. Az ötödik alkalmazott genetikai világkonferencián (Guelph, Kanada) felkért társszerzője volt az Európáról szóló beszámolónak.

A genetikai sokféleség védelme fontosságába vetett hite, a helyi fajták védelmének fontossága okán ő volt az első, aki tudatosította a magyar társadalommal annak fontosságát, tisztázta a szakmai fogalmakat, és jelentős befolyással volt a téma nemzetközi fejlődésére is. Ez a szakmai törekvése a "Géntartalékok megőrzése az állattenyésztésben" címmel 1991-ben megírt akadémiai doktori munkában csúcsosodott ki.
Nevéhez köthető mert kezdeményezője volt a környező országok együttműködésével szerveződő Dunamenti Országok Génmegőrző Egyesületének (DAGENE). 1991-től évtizedet meghaladóan töltötte be az elnöki tisztséget.

Állandó kapcsolatot tartott a tenyésztőkkel. 1986-1992 között alelnöke volt az Európai Állattenyésztők Szövetsége Lótenyésztési Osztályának. 1985-1990 között a Nemzetközi Lipicai Tenyésztő Szövetség (LIF) tenyésztési bizottságát vezette, majd 2000-ig az elnöki tisztséget töltötte be. E minőségében kezdeményezője volt a sikeres INCO-COPERNICUS kutatási témának, amelyben az állattenyésztési és molekulárisgenetikai jellemzők együttes használatával a genetikai sokféleség feltárását végezték a lipicai lófajtánál. A munka osztrák, szlovén és svájci egyetemek és európai lipicai tenyészetek együttműködésével folyt.

A hazai gyakorlattal való állandó élő kapcsolatáról szólt, hogy évtizedekig elnöke volt a Magyar Szürke Szarvasmarhatenyésztők Egyesületének. A magyar szürke marha mai létezése munkájának közvetlen eredménye, de közvetve mindegyik magyar állatfajta eddigi fennmaradásához is hozzájárult. A Furioso North Star Lótenyésztő Országos Egyesületnek is elnöke volt. Úgy vélekedett, hogy ezek a gyakorlattal tartandó állandó kapcsolatok lehetőséget adnak a tudományos haladás és a világból hazahozott tapasztalatok hasznosítására, más-részt állandóan új kutatási lehetőségekkel gazdagítja a tudományos munkát és magyar, valamint idegennyelvű publikációkra ad alkalmat.

Az Állatorvostudományi Egyetemen 1998-ban nyugdíjazták, de még ebben az évben elfogadta a Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának sokadik felkérést és az Állattenyésztés- és Takarmányozástani Tanszékén lett egyetemi tanár, majd 2003-tól professzor emeritus. Debrecenben 10 éven keresztül az Állattenyésztéstudományok Doktori Iskola vezetését is ellátta.

Tankönyveinek, szakkönyveinek, publikációinak és kitüntetéseinek száma szinte felsorolhatatlan. Mégis, szellemi nagyságát érzékeltetve álljon itt néhány.

• Nagyváthy János Emlékérem (1987)
• EAAP Distinguished Service Award (1993)
• Pro Natura Emlékérem (1994)
• Doctor Honoris Causa Debrecen (1995)
• Horn Artúr Díj (2001)
• Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje 2004
• Pro Scientiis Agriculturae Debrecen (2006)
• Akadémiai díj (2008)
• Konkoly-Thege Díj (2008)
• Kozma Ferenc díj (2017)

Nemcsak a tudományos élet nemzetközi rangú tudósai, hanem évtizedek távlatából a tanítványai, a gulyásai, az állattenyésztés, állattartás összes szintjén dolgozók őrzik emlékét.