A shetland pónik szülőföldje a Shetland-szigetek. Ez 117, hegyvidékkel tarkított szigetcsoportot foglal magába, s összes területe 1430 négyzetkilométer. Az Északi tenger, továbbá az Atlanti-óceán határán fekszik, a 60-61. szélességi fokon, Skóciától 200 kilométerre északra, Izlandtól 800 kilométerre délre, Norvégiától 300 kilométerre nyugatra. Igen zord éghajlatú vidék.
A Shetland-szigetek területének több mint 90%-át extenzíven hasznosítják, és mindössze 3,5 százaléka alkalmas szántóföldi növénytermesztésre. Hepehupás felszínének nagy részét méternyi magasságú láva fedi, de a többi részét is igen satnya vegetáció borítja.
Feltételezik, hogy a szigetekre az ember közvetítésével kerültek be, és nagyon valószínű, hogy a shetland pónik az Észak-Skóciában élő, törpenövésű póniktól származnak. Az biztosnak vehető, hogy már a normannok előtti időben voltak lovak a szigeteken.
A zord éghajlat, a szegényes takarmányozás, a hegyvidék útnélkülisége egy nagyon kistermetű, hihetetlenül lépésbiztos és végtelenül igénytelen fajtát hozott létre. Az elvárható csekély teljesítmény, de főképpen fizikai elszigetelésnek tekinthető környezet miatt a póniknak kezdetben nem volt jelentősége a szigetvilágon túl. Így aztán az évszázados elszigeteltség egyedülálló pónifajta kialakulásához vezetett. Az 1800-as évek elejéig vadlovak módjára szaporodtak, majd ezt követően indult meg tervszerű tenyésztésük.
A XIX. század második felétől nagy számban kerültek Angliába, ahol a marmagasságukra tekintettel a fajta egyedeit szívesen használták bányalovakként. Egyes becslések szerint egy-egy shetland póni évente akár 5000 kilométer utat is megtett a tárnákban.
Az első „Shetland Pony Stud Book Society” 1831-ben jelent meg.
Az eredeti típusa Marguis of Londondery által 1870-1873 között alapított shetland póni ménes jellemző megjelenésű pónija, ami digesztívus anyagcsere típusa révén a hidegvérű lovakhoz nagyban hasonlít, amennyiben különösen dongás mellkas, mély, széles törzs, gyakran barázdált far jellemzi. Marmagassága 100 centiméter -+ 5 centiméter.
A XX. század a shetland póni világméretű elterjedtségét eredményezte. Kikerült a bányákból és a gyermekek játszótársa, úgynevezett első lova lett. A felnőttek is becsülni kezdték viszonylagosan nagy vonzóeröjéért és fogatlóként kezdték használni.
Elindúlt még kisebbé tétele a falabella és időnként a törpe lovak felhasználásával. Végül a divat létrehozott egy másik típust is, aminek a megengedhető maximális marmagasság (bottal mérve) 86 centiméter lett.
Ma már állománya sok tízezerre tehető. Anglián kívül jelentős shetland póni tenyésztő Franciaország és Hollandia, Ausztria és Németország. Kisebb nagyobb számban Európa minden országában tenyésztik.
Magyarországon is végtelenül népszerű, az utóbbi időben elsősorban kisebb, úgynevezett minishetland változat került előtérbe. Bár a gazdasági válsággal és a jogkerülés elharapódzó lehetőségével, a hatalmas létszámú holland anyag bekerülésével a korábbi tenyésztési lendület alábbhagyott, ám még mindig szép számú értékes tenyészanyag van az országban.
Az egyedek három ősi soros származását hosszú ideig elegendőnek tartották, a legutóbbi egyeztetések során ennél hosszabb ismert származás szükségességét helyezték kilátásba. A végleges döntés még nem ismert. A magyarországi tenyésztési gyakorlat, amelyik az 5 generációs ismert származást tekinti követendőnek, nemzetközi szinten is versenyképes.
