A magyar sportló (MSL) a magyar félvér fajták (kisbéri félvér, gidrán, furioso-north star és nóniusz) és a mezőhegyesi sportló bázisán létrejött ("sportcélú magyar félvér") félvér ló. Tenyésztési programja a holsteini, hannoveri, és a KWPN fajták mintájára a teljesítményt állítja a szelekció középpontjába.
A magyar sportló egyedei eredményesen szolgálják ki az egyre nagyobb bázissal rendelkező lovassportokat, túlnyomórészt díjugratásban és militaryban, de fogathajtásban is. Ebből a fajtából kerültek ki azok az egyedek, melyek magyar színekben (Kemál-36, Zsizsik) és külföldi lovassal (Yamato (e.:Timpex Corall), Ó-féltíz, Parancs) magyar lóként minősültek és vettek részt olimpiai játékokon. A fiatal lovak világbajnokságán már több alkalommal szólt a magyar himnusz az MSLT által regisztrált magyar lovak (Colombo, Keve, Timpex Centes) tiszteletére. Magyar sportlovak adják a felnőtt- és utánpótlás-válogatottaink gerincét. 2013-ban a gyermekválogatott eb-bronzérmet szerzett, a négy lóból három (Bognár Jen-Cor, Viador, Kitara) MSL volt. Közülük a Bognár Imre által – a Hortobágyon felállított Coriander után – tenyésztett Bognár Jen-Cor (Coriander – Justboy), nyergében Weinhardt Virággal, egyéni aranyérmet nyert. 2015-ben díjugrató ifjúsági válogatottunk eddigi legjobb csapateredményéhez (5. hely holtversenyben a franciákkal) két magyar sportló is hozzájárult: Prima (Justboy – Goliath) és Price (Carthago’s Lucky Boy – Narcos II.). A 2015. évi aacheni Európa-bajnokságon a díjugrató csapatunk is nagyobb részt magyar sportlovakra támaszkodhatott: Isti (Istafan – Lord Major), Timpex Bölcsész (Timpex Cabale – Hargita) és Zordon (Ginus – Goliath). Isti a legjobb 50 lovas közé kerülve részt vehetett a 3. fordulóban és a döntőről épp lemaradva az előkelő 32. helyen végzett.
A fajta kialakulása:
1958-62 között a magyar mezőgazdaság szerkezetében döntő jelentőségű változás zajlott le. Az addig alapvetően kisparaszti gazdaságokra alapozott mezőgazdasági termelés nagyüzemivé vált, ami igen nagymértékű létszámcsökkentést eredményezett. Ezzel egyidejűleg megfogalmazódott a megmaradó lóállomány újszerű hasznosításának igénye, a sport, elsősorban a díjugratás eredményességének növelése céljából. Fenti cél érdekében Mezőhegyesről az ott kialakult hagyományos fajták (nóniusz, gidrán, furioso-north star) törzsállományát más ménesekbe telepítették át, és Mezőhegyesen vegyes származású, de túlnyomórészt a sportban kipróbált kancákból egy új sportlóménest alapítottak. Ezeket a kancákat főként hannoveri, holsteini és angol telivér ménekkel fedeztették. A 70-es, majd 80-as években egyre több német, majd holland, belga és francia import mén került a magyar sportlótenyésztésbe, s mára már elmondható, hogy szinte valamennyi, Európában elismert sportlóvonal képviselői megtalálhatóak a magyar sportlóállományban. A magyar sportló fajta a hagyományos magyar félvérnek a nyugat-európai sportló fajtákkal folytatott fajta-átalakító keresztezésének eredménye.
Tulajdonságai:
A széles genetikai variancia ellenére az állomány küllemileg viszonylag egységes, hiszen a felhasznált fajták tenyészcélja is hasonló. A kívánatos egyedekre jellemző küllemi alakulás a nagy ráma, a testtömeggel arányos, egyenes fej, széles homlok és tarkó, középmagasan, magasan illesztett, hosszú, jól ívelt nyak, elmosódott baltavágás, hosszan hátbanyúló, középmagas mar, közepes hosszúságú, de jól izmolt hát, rövid, feszes ágyék, terjedelmes far, elég mély, közepesen dongás mellkas, terjedelmes ízületek, többé-kevésbé szabályos lábszerkezet.
A magyar sportló fajta elsődleges célja a hátas, főként a díjugratósportra alkalmas ló tenyésztése. Emellett a lovassport többi ága számára is kerülnek ki a fajtából megfelelő egyedek. A küllemi bírálat mellett az ideális hátasló-tulajdonságokra irányuló kipróbálások a mén- és kancavizsgák, valamint a versenyek során történnek. A vizsgák során különös figyelmet fordítanak a lovagolhatóságra, a vérmérsékletre, a lépés, ügetés és vágta hosszára, lendületére, impulzusára és szabályosságára. Fiatal lovak esetében az ugrókészség és –képesség, valamint az ugróstílus elbírálása szabadonugró-folyosóban történik.
A teljesítményorientált tenyésztés és a küllemi bírálatok biztosítják a fajta sajátosságainak megőrzését. A kancák a főtörzskönyvbe csak a regionális bírálatok bizottságai által kiállított kedvező elbírálás vagy saját- és ivadékteljesítmény alapján kerülhetnek be, törzskönyvi osztályokba (prémium, preferált, elit) sorolva. A ménkiválasztáson átesett és sajátteljesítmény-vizsgát tett mének csak megfelelő sportteljesítmény és elbírált ivadékok után kaphatnak végleges fedeztetési engedélyt. Az objektív elbírálás lehetővé teszi, hogy a nehezebben induló mének is teret kapjanak, ha teljesítményükkel rászolgálnak. A nyilvános fedeztetési engedély kiadása örökletes, a teljesítményt és használhatóságot lényegesen befolyásoló betegségekre történő szűrővizsgálathoz kötött.
Jelene és jövője:
A fajtafenntartó Magyar Sportló- és Félvértenyésztők Országos Egyesülete (MSLT) jelenleg mintegy 1700 kancát regisztrál, a tenyésztési engedéllyel rendelkező mének száma a 200-at közelíti. A mének között jelentős számban találhatóak külföldi (főként német, holland, francia, belga) import, angol telivér mének, illetve az import méneknek már Magyarországon született ivadékai is. A fajtában gyakran alkalmaznak import friss és mélyhűtött spermát a világ legjobb sportlovaitól. A kiváló kancák esetében az embrió-átültetés is bevett tenyésztéstechnológiai eljárás. Az állomány jelentős része a két állami (Mezőhegyes, Hortobágy) és magánménesekhez kötődnek (Tárbály Úr Timpex ménese, Pataki Mihály Úr ménese, Bognár István Úr ménese, Rádiháza – Kabala ménes, Enying – Sáripusztai ménes, Kocsi János Úr Kincsem Lovaspark ménese, Varga család kabókapusztai ménese), de jelentős az 1-5 kancás kistenyésztői aktivitás is.
