Az arab telivér őse mintegy 2500 éve, Közép-Ázsiából kiindulva terjedt el Mezopotámiában, Egyiptomban, az Arab-félszigeten egészen a Pireneusok hegyláncáig. Az arab törzsek hadisikereiket főként lovaiknak köszönhették. A sivatagi nomád törzsek, Mohamed próféta tanítása szerint gondos tenyésztést folytattak. A Nedzsid-fennsíkon élő Wahabiták által tenyésztett lovak kitűntek a többi törzs lovai közül, állóképességükkel, szépségükkel. A háborúk során a Nedzsid-fennsík lóállományának nagy része egyiptomi kézre került. Az innen származó mének játszottak szerepet a világ lófajtájának kialakításában, így az angol telivér nemesítésében is. A VII. században a berber törzsek Spanyolországon keresztül a mai Franciaország területére nyomultak be arab lovaikkal. Ez a hatás kitörölhetetlen nyomot hagyott Európa lótenyésztésében.
Európában a XVI-XVIII. században jelentek meg az arab lovak. Előbb a török hódítások nyomán kezdték nemesíteni az itt található állományt, majd expedíciókat indítottak új lovak beszerzésére Arábiába. Ez idő tájt alapították a legismertebb arab méneseket, Bábolnán 1816-ban kezdődött a tenyésztés.
Az első magyar expedíciót Herbert Eduárd vezette 1836-ban, ekkor került Bábolnára többek kötött Shagya Senior arab telivér mén.
Szépség és kitartás
1967-ben megalakították az Arab Lovakat Tenyésztők Világszövetségét a WAHO-t. Az alapítók elfogadták, hogy arab telivérnek tekinthető az a ló, amely szerepel bármely, a WAHO által felülvizsgált és elfogadottnak nyilvántartott arab telivér méneskönyvben vagy nyilvántartásban. A tenyésztés tiszta vérben történik, a cél megőrizni az arab telivér klasszikus szépségét, állóképességét.
