A welsh mountain póni eredeti otthona Wales dombjain és völgyein volt már a rómaiak előtt. Zord körülmények közt éltek, a telek komolyak, a növényzet pedig gyér volt. A pónik menedéke leggyakrabban egy elszigetelt völgy vagy egy csupasz facsoport volt. A walesi póni azonban nem csak hogy túlélte, hanem virágzott is.
A mének vezetésével kancák és csikóik félvadon barangoltak, hegyeket másztak, szakadékokat ugráltak és durva terepen jártak. Ez a fajta létezés csak a legkitartóbb állományon keresztül biztosította a fajta fennmaradását. Ennélfogva egy figyelemreméltóan szilárd szervezetű, óriási kitartással és magas fokú természetes intelligenciával rendelkező póni fejlődött ki.
Még VIII. Henrik (1509-1547) rendelete, amely szerint minden 15 marok (1 marok 10,16 cm) alatti lovat meg kell semmisíteni, sem szüntette meg a welsh montain pónikat. Az elhagyatott területeken rejtőzködve, ahová üldözői vonakodtak vagy nem tudtak elmenni, tovább élt és szaporodott, megőrizve az emberiség számára egy jellegzetes pónifajtát, amely ma már az egész világon lelkesedést vált ki a tenyésztők és a pónibarátok körében.
Kétségtelen, hogy a welsh póni arab vér nyomát hordozza. Valószínű, hogy az „arab-szerű” megjelenés a római megszállás óta fennáll. Arab típusú lovak kísérték a rómaiakat az afrikai hadjáratokból, és hátrahagyták őket az Egyesült Királyságban, amikor az i.sz. 410-ben kivonultak.
Ezen kívül ettől az időponttól kezdve előfordulhatott némi diszkrét telivér, keleti és hackney vér infúziója. A welsh póni azonban az évek során megőrizte saját domináns fizikai jellemzőit, ami azt mutatja, hogy a welsh póni sok más fajtával jól keresztezhető, és ez egyes tenyésztők számára fontos szempont.
A különböző szekciók (vagy változatok) különbözősége miatt a welsh póni egy nagyon sokoldalú fajta. Mindegyik változatára jellemző a könnyű kezelhetőség, a takarmányozás és a tartás iránti mérsékelt igényesség. Vérmérsékletük kiegyensúlyozott, mozgásuk energikus. Mindegyik változat hosszú élettartalmú, jó szaporaságú és kiváló munkakészségű.
A sportban való használatukon túl az is hozzájárult nagyfokú népszerűségükhöz, hogy a lovaglópóni előállítás kulcsfajtáját képezik. Mind a finom könnyű lovak, mind a kisebb pónik tenyésztői sikeresen kereszteztek welsh pónival. A welsh szokatlanul nagy kapacitással rendelkezik arra, hogy a gondosan kiválasztott keresztezéseken keresztül adja át legjobb tulajdonságait. Sokszor kivételesen jó állatokat állíthatunk elő így.
A welsh pónik nagyon népszerűek és általánosan elterjedtek Európában, de Amerikában és Ausztráliában is. (a törzskönyvi ellenőrzésben tartott welsh kancák száma kb. 8000 egyed világszerte)
Az anya méneskönyv jellege és mérete alapján 5 különböző szekciót törzskönyvez:
"A" változat - Welsh mountain póni: a legkisebb marmagasságú welsh pónik. (max. 121 cm),
"B" változat - Welsh riding póni: finomabb csontozatú, a lovagolhatósági tulajdonságok előtérbe helyezésével tenyésztett szekció. Maximális marmagasság 137.2 cm.
"C" változat - Cob tipusú Welsh póni: erősebb csontozatú lovak, melyek származásában található cob vér. Maximális marmagasság 137.2 cm.
"D" változat - Welsh cob póni: Erős csontozatú lovak, akciós mozgással. Minimális marmagasság 137 cm, nincs felső limit.
És az ötödik szekció a Welsh félvér, amely sportteljesítményre szelektált állomány, minimum 12.5 % welsh vérhányadot tartalmazó származással.
